This book contains the complete poems in Hungarian and in English translation of Hungary's great modern poet, Miklos Radnoti, murdered at the age of 35 during the Holocaust. His earliest poems, the six books published during his lifetime, and the poems published posthumously after World War II are included.
There is a foreword by Győző Ferencz, one of Hungary's foremost experts on Radnoti's poems, and accompanying essays by the author on dominant themes and recurring images, as well as the relevance of Radnoti's work to Holocaust literature.
stare at me, for I am merely tired, And yet, I can already see in your eyes, How my weariness has begun to glow… March 26, 1927 1. Dedicated to Fanni Gyarmati, “Gy. F.” his future wife. Radnóti is almost eighteen at this time and Fanni is fifteen. ESŐ UTÁN Ma sokszínű vízgyöngyök csillognak Máskor poros levelén a fáknak, Ma mohón és vidáman ölelik Fölül a fényt és alúl az árnyat… A fű még az esőtől nedves, S a sétány már szárazon ásít És méregzölden rángatja az utat A teltgyomrú és
elhullott régi asszonyok csontjaiból s mint díszített köpés vágódik szerte fogunk közűl a káromlás, kövéren; s vasárnapok dudája mellett társaink olcsó szeretőit dicsérjük szemmel, szegénynegyedek árnya alatt. Páris, 1931. augusztus 25. [ON WELL-FED WINDOWS…]1 We tap on well-fed windows with our hungry eyes but we get the moon for free, as we graciously toss half our precious bread to the fancy carp in the park to fatten them up; my friend the engineer ran not so long ago in a steel
szusszan tanítsátok magatokhoz az asszonyokat mert ők a ti igazságotok és ők a ti címeretek 1931. november 20. [I WILL NOW INFLATE…] I will now inflate my chest and cast my voice let it ring something I have done many times before the scholars will speak of Whitmanesque and Kassák-esque attitudes1 but they will be proven wrong for though these two have powerful and epic lungs they never seem to move anything along I on the other hand eat stars for dinner whenever I’m hungry and pull
the physician for a large area surrounding Kiskunhalas, and I would sometimes see him rushing off into the night clutching his medical bag to board a horse-drawn carriage that had been sent to transport him to a woman in labor or to an emergency at the local hospital. My bedroom was in the library and I was surrounded by books ranging from surgical texts and medical oddities to much of the canon of Hungarian literature, with a special emphasis on classics and poetry. By the ages of five and six
szegény, most amikor Mert értem én a hámorod Mert szeretett Hispánia Mezítláb lépeget / a víz szinén a hold Mi vagyunk a farkasok Mikor kiléptem a kapun, tíz óra volt Mikor Kolumbusz a zsivajgó partra lépett Milyen hatalmas élés, kiélése Minden alszik itt, két virág is szotyogva Mindig gyilkolnak valahol Mindig rohantam az uccán, nyitott szemmel Mint észrevétlenül álomba hull az ember Mint új istenben kék egekből most Mióta készülök, hogy elmondjam neked Most estébe fordult e sánta
